In memoriam Halmos Béla

2013-07-19 00:16:29

megosztás

Július 18-án váratlan hirtelenséggel elhunyt Halmos Béla népzenekutató, előadóművész, a táncházmozgalom egyik alapítója. Emléke szívünkben örökké él, hegedűjének muzsikája számos évadzárón és népzenész bálon beivódott a Fonó falaiba; őrizzük.

In memoriam Halmos Béla

Július 18-án váratlan hirtelenséggel elhunyt Halmos Béla népzenekutató, előadóművész, a zenetudomány kandidátusa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a táncházmozgalom egyik alapítója, meghatározó személyisége, a táncház archívum létrehozója. Emléke szívünkben örökké él, mint ahogyan a táncházmozgalomban és népzenekutatásban meghatározó munkássága is örök. Hegedűjének muzsikája számos évadzárón és népzenész bálon beivódott a Fonó falaiba; őrizzük. Bízunk benne, hogy a közös ügy ápolásával továbbviszünk az ő émlékét is az ittmaradóknak.

Pályáját építészmérnökként kezdte, 1970-ben végzett a BME Építészmérnöki Karán és dolgozott a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet városrendező építészmérnökeként. 1969-ben nagy sikert aratott zenésztársával, Sebő Ferenccel a Magyar Televízió Röpülj, páva című műsorában. A Sebő Együttes nevéhez, amelynek prímása volt, fűződik az első állandó táncház, a hetvenes évek Kassák Klubja. A Kassák Klub továbbsugárzó példája máig meghatározza a magyar táncházas életet. Majd’ négy évtizeddel később Halmos – tanítványai, tisztelői számára „Béla bácsi” - kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy 2011 novemberében a magyar táncház módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. 1969-től 1974-ig a Sebő–Halmos duó, 1974-től 1979-ig a Sebő Együttes tagja volt. 1972 és 1979 között a Bartók Táncegyüttes zenekarvezetője, 1972–73-ban a 25. Színház tagja volt. Több mint három évtizeden keresztül muzsikáltak együtt a Kalamjkával táncházukban, az Aranytízben. 

Népzenekutatóként gyűjtött - a magyar mellett - szlovák, ruszin, román, zsidó és cigány népzenét is. Egy széki vonósbanda anyagát feldolgozva elkészítette az első zenekari monográfiát, ezzel 1987-ben megszerezte a zenetudományok kandidátusa fokozatot. 1992-ig a MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa volt.

A kezdetektől fogva részt vett a Zeneakadémia népzenei tanszékén az oktatásban. Tanfolyamok vezetőjeként és hegedűtanárként több száz muzsikust tanított főleg itthon, de Európa és Amerika országaiban is. Mint népzenei szakértő létrehozta és vezette a Táncház Archívumot a Hagyományok Házában. 2012-ben a Népművészet Mestere Díjjal, 2013-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki népművészeti örökségünk ápolásáért, a népzeneoktatás megszervezésében való tevőleges részvételéért, a Táncház Archívum létrehozásáért, a hagyományok megőrzésében és továbbadásában meghatározó jelentőségű, a szellemi kulturális világörökség részét képező táncházmódszer megalkotásáért és elterjesztéséért, rendkívül sokrétű tevékenysége elismeréseként. 2013 májusában a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjai közé választotta.

Szeretetreméltó, határozott egyéniségét, őszinteségét, egyenességét kollegái és diákjai egyaránt tisztelték.

Bobár Zoltán, népzenész-népzenetanár így emlékszik vissza utolsó találkozásukra:
„2013. május 19-én este a Méta fesztiválon a sörsátorban egy padon ülve beszélgettem Béla bácsival:
»Tudod Bobár fiam, én már megtapasztaltam mindent, amire szükségem volt ahhoz, hogy mostanra boldog és elégedett legyek. Mindent tudok, amit tudnom kell. Amit nem tudok, azt azért nem tudom, mert nem az én dolgom, hogy tudjam. Teljes életet éltem, ha vége lesz, boldogan megyek Icsánék után... « és itt elengedett egy kis, hamis mosolyt a bajusza alatt. Mintha tudta volna, hogy közeledik az ideje. Nem félt tőle, hanem belemosolygott a szemébe...”

Nyugodjék békében!

2011 Népzenész bál a Fonóban, Halmos Béla muzsikál:

Halmos Béla történetei a Paradicsomból - Portréfilm Promontor Tv, 1. és 2. rész:

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.
RENDBEN

Szabályzat