Lukács József: "Menthetetlenül belezúgtam a magyar népzenébe"

2012. szeptember 25. - Jávorszky Béla Szilárd  forrás: www.fidelio.hu

Az 1995-ben indult Fonó Budai Zeneház mindmáig megőrizte eredeti küldetését: nagyobbrészt a magyar és határontúli népzenének és néptáncnak nyújt állandó bemutatkozási lehetőséget, kisebbrészt (etno)jazz és világzenei irányzatoknak. Alapítója és mecénása, Lukács József nemrég Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott. Az ötvenegy éves üzletember, zenész, népzenegyűjtő rendkívül ritkán nyilatkozik, az utóbbi tizenhét évben talán ez az első alkalom, hogy diktafonvégre lehetett kapni. 

- Amikor 1995-ben megalapítottad a Fonót, akkori céged, az orvoselektronikai profillal működő 77 Elektronika kifejezetten szárnyalt. Miért gondoltad úgy, hogy az ott keresett tízmillióidat egy ilyen nonprofit intézménybe fekteted be?

- Az volt az az időszak, amikor az állam fenntartóként kivonult a művelődési házakból, azok egyre jobban amortizálódtak, lepukkantak és ezzel együtt marginalizálódtak. Én meg közben - még Los Andinos rajongóként - rendszeresen jártam a Józsefvárosi Klubba, meg a Közgáz Jazzklubba Dresch Mihályt hallgatni. S mindkét helyen meg lehetett fulladni, annyira nem volt se tér, se levegő. Zenekarunkkal, a Los Gringos-szal pedig rendszeresen jártuk az országot, s mindenhol azt láttuk, mennyire borzasztóak a körülmények. Sőt, egyre borzasztóbbak. Meg azt is, hogy ez a kultúra így meg fog halni. Közben a 77 Elektronika székházába tartva nap mint nap elmentem a szintén málladozó kelenföldi épületegyüttes előtt. Idővel úgy gondoltam, tökéletesen alkalmas hely lehetne ennek a kultúrának.

Az interjú folytatása a Fidelio.hu-n olvasható.

Az interjú teljes terjedelemben a Népszabadságban jelent meg 2012. szeptember 29-én.